Én a magam részéről úgy képzelem el a lelket, mint egy kis erecskét, picike kis patakot. A test a föld annak minden elemi jellemzőjével. Innentől kezdve a többi már csak a fantázia szüleménye.
Amikor, megszületik egy élőlény a lélek folyója testté gyúrt formára talál. Nincs engedmény csak törvény"mint elcsépelt tudományunkban", azzal a különbséggel, hogy eredetileg, olyan törvényszerűségek alá kell magunkat vetnünk, amelyek az egyetemes felsőbbség hatásköréből erednek.
Amikor "meghalunk" a csermely visszatér" tudományosan?"és mindenfajta tudomány nélkül is, a tömegvonzáshoz hasonlóan(nagyon leredukáltam) a többi vizekhez, a föld pedig a többi földekhez.
Tudásunk még nagyon homályos, még a legegyszerűbb dolgokkal kapcsolatban is.
A lélek-testtel kapcsolatban szerintem nagyon nem jó irányban tapogatózunk.
Szerintem pusztán elegendő lenne valami után befelé kutatni, ha annak a valaminek bent kéne lennie.
Itt nem csak pár száz év, hanem talán sokkal több idő elvesztegetéséről van szó, és valami egészen más dologról mint amit, jelenlegi kommunikációnkkal meg lehetne közelíteni.

Előzmény

Válasz

Teljes mértékben egyetértek.

Előzmény

Válasz

Úgy gondolom,hogy valóban a mindenség része vagyunk. Fizikai világunk úgy viszonyul a mindenséghez,mint részhalmaz az alaphalmazhoz.Igen,legfontosabb feladatunk a boldogság megtalálása.Küzdenünk kellene érte.Észre kellene venni,egy felénk nyújtott kéz mögött az igaz érzelmeket.Mi emberek képesek vagyunk a csodára.Szeretetünkkel boldogságot teremtünk magunk körül,annak megtagadásával pedig boldogtalanságra ítélünk embereket.Néha meg kellene kérdezni önmagunktól,hogy jogunk van e nem szeretni?

Előzmény

Válasz

Korunk tudományával az a legnagyobb baj, hogy fantáziátlan emberek szörnyen sivár módon művelik. Látható a mindent átjáró tehetségtelenség, és a boldogság teljes hiánya. De a rosszindulat is. Pedig nem ártana odafigyelni a mindenségre, az onnan érkező jelekre, azok is a mi világunk, onnan jöttünk, odamegyünk, illetve itt élve is odatartozunk, egyidejűleg ott is vagyunk. Ha ezt tudnák az emberek, nem félnének annyira a haláltól. Nem jó meghalni, de a halállal csak a földi élet szűnik meg, semmi több. Fájni fog, de Istenem, “nem halunk bele”.

Tulips.jpg

Válasz

Ráadásul visszamehet a lélek a múltba, de a jövőbe is, vagy egy másik teremtett világba, egy földihez hasonló másik kontrollált képrendszerbe, ami nem az élet, nem itt van, hanem máshol a mindenségben, és amiről mi soha nem tudhatunk innen a földi világból semmkit. Ki tudja, hogy mik vannak még teremtve? Biztosan van mennyország és pokol, meg még rengeteg más is. Ezért lelke válogatja, hogy ide jön, vagy teljesen máshova. Azonban, ha pontosan ide jön, sikerül neki, akkor igenis megvalósulhat a reinkarnáció. Viszont az újraszületett emlékeket nem hoz magával. Azonban, ha álmodik, képzeleg, be van kábulva, előjöhetnek képek, képsorok, melyek egy régi életéről mondanak el sokszor nagyon sokat.

Mindenkinek egy pohár hideg sört.
Talán meglátja tőle magát valahol a régmúltban, mondjuk egy piramis csúcsán, ahogy tapasztja oda a hatalmas darab kőkockát.
Ezt csak viccnek szántam, de sose tudni. Lehet, hogy tényleg meglátja. Sőt újra átéli.

Koala.jpg

Válasz

A reinkarnáció lehetséges, miért ne lenne az? Hogy ritkán történik? Persze. Nem egyszerű dolog. Ugyanis nem biztos, hogy az életből kikerült lélek vissza akar térni újra a Földre, vagy képes visszaerőltetni valami, és pontosan embernek. Bár állatnak, vagy mondjuk kukacnak elég nehéz visszavágyni, azonban ott kint is vannak nagyon alacsonyszintű lelkek, másrészt pedig ott is lehetnek szörnyű dolgok, ami elől egy megrettent lélek képes gilisztaként visszaugrani ide, az életbe, aztán majd csak lesz valahogy. Szóval ez egy bonyolult dolog.

05.jpg

Válasz

Mindenkit szeretettel üdvözlök ezen az oldalon.Csatlakozásom oka természetesen az,hogy a reinkarnáció az egyetlen alternatíva,amit elképzelhetőnek tartok.Úgy gondolom,létezésünk célja a jellem fejlődése,a vezérfonal pedig a szeretet.Mikor először olvastam karmáról,leszületésről,értelmet kapott az addig rejtélyesnek tűnő sors fogalma is.Valóban nincsenek véletlenek.Olykor vannak reinkarnációs álmaim.Nagyon mélyről jönnek,nagyon valóságosak,és nagyon szomorúak.Gyermekként találkoztam egyszer a későbbi férjemmel.Nem szólt hozzám,mondhatni észre se vett,mégis felkavaró,nagyon mély érzelmek hullámzását éltem át.Ma már tudom,hogy én akkor emlékeztem.

Válasz

Igen hiszek a reinkarnacioban ! Sokat tudnek meselni az almaimrol amit majdnem mindig almodok es eleg sokat tudnek mondani na de egy masik alkalommal ! hoszu !

Válasz

Érdekes dolog. Teljesen elutasítottam ezt a témát, még a lehetőségét is. Majd pár "véletlen" folytán részem lehetett egy reinkarnációs utazásban, az élmény pedig magával ragadó, egyedülálló volt. Nem olyan régen jelent meg könyvem, Szárnyak nélkül címmel, amiben ezt az "utazást" írom meg.
Hogy hiszek-e az újjászületésben?
Hmm.
Én már TUDOM, hogy van, létezik.
Életünk része.

Válasz

Én igen hiszek. Talán azért, mert annyira megfoghatatlan, vagy azért mert érdekelnek a misztikus témál.
Üdv. Ackermanné Joli

Válasz