Elgondolkodtató történet arról, hogyan oldható fel a karma törvénye. Talán a te életed is hozott már olyan eseményeket, ahol inkább a szív és az ész dominált a bosszú helyett. Ha igen, tudd, a karmádat ekkor törted meg...

A mester tanítványával járta hosszas zarándokútját. Napnyugtakor megpihentek, s az írások tanácsát követve elhatározták, hogy ott éjszakáznak, ahol rájuk esteledett. Mester és tanítványa kölcsönös tisztelettel adóztak egymásnak, és úgy döntöttek, vigyázzák egymás álmát. Előbb a mester tért nyugovóra, s a tanítvány őrködött, majd éjfél után váltották egymást. A tanítvány a hódolatát ajánlotta mesterének, majd nyugovóra tért, gondviselője pedig meditációjába mélyedt.

A mester összpontosítani próbált, de valami folyton megzavarta elmélkedését. Kiderült, hogy egy jószág neszezését hallja a közelben. A holdvilágnál észrevette, hogy egy kígyó kúszik elő a sűrűből, és egyenest a tanítványa felé tart. A mester megálljt parancsolt a kígyónak.

– Miért settenkedsz a tanítványom körül? – kérdezte.

– Csupán a karma törvénye vezet. Azt kell törlesztenem, amit elszenvedtem tőle múlt élem során, ezért kívánom a vérét! – Majd elmagyarázta, hogy több életen keresztül kísérik egymást, s hol egyikük születik emberként, és esik áldozatul a kígyóként megjelenőnek, hol pedig a kígyóként megszülető bosszulja meg az emberként élőt. – Több életet éltünk már végig így, és most rajtam a bosszúállás sora.

– Megállj! A karma csak a hétköznapi embernek parancsol, a növendékem pedig lelki elköteleződése folytán már nem olyan, mint a többiek – rá a karma már nem hathat!

– De bizony hat! – fortyant föl a kígyó. – A vérét akarom!

A mester eltöprengett. A tanítványa vére még nem az élete! Ha néhány csepp vérrel beéri a kígyó, megmentheti növendékét, s az nem pusztul bele a kígyómarásba – vagyis az átok megtörik, a karma láncolata megszakad, a régi viszály egyszer s mindenkorra feloldódik. Ahogy ezt elmagyarázta a kígyónak, az boldogan egyezett bele a mindenkinek előnyös ajánlatba, a mester pedig kést ragadott, hogy tanítványa vérét vegye.

Amikor kését a tanítvány torkának szegezte, az fölriadt mestere érintésétől, de az első rémület után inkább mégis lehunyta a szemét, és rábízta magát a gondviselésre. Mestere megvágta, a vérét felfogta egy tálkában, és odaadta a kígyónak. Az elfogadta a vért, majd eltűnt a szeme elől.

A mester gyógyító fűvel beforrasztotta a tanítvány nyakán az apró sebet, s közben elmagyarázta a kígyó történetét.
– Féltél-e, megijedtél-e? – kérdezte.

– Nem, mesterem, mert az irántad való bizodalmam erősebb az ijedségnél, s tudom, minden tetted a javamat szolgálja, még akkor is, ha nem értem, hogyan!

http://freespirit.hu/magazin/ezoteria/karmadat_te_is_megtorheted