Kereszténység:

A vallásos nyugati emberek körében a Biblia a legolvasottabb és leggyakrabban idézett könyv. Bár a Szentírás nem sok példát említ a lélekvándorlásra, de több keresztény tanító gondolataiban is egyik fő alapelem. Ilyen pl. Origenész, aki a korai egyház legjelesebb tudósa. Így ír: "A gonoszra való hajlam miatt egyes lelkek … testet öltenek, először emberit, majd oktalan szenvedélyeik miatt emberlétük kiszabott idejének letöltése után különféle állatokká változnak, melyekből lesüllyedhetnek a növényi élet szintjére. Ebből az állapotból ugyanazokon a szinteken keresztül újra felemelkednek és visszahelyeztetnek mennybéli helyükre." Bár ma már nehezen bizonyítható, de sok minden szól amellett, hogy Krisztus idejében és még utána is nagyon sokáig a lélekvándorlásban való hit magától értetődő volt. Aztán elérkezet Jusztinián császár uralma, aki az 553-ban megrendezett ökomenikus zsinaton elérte, hogy töröljék a Bibliából az erre utaló részeket. "Átkozott legyen az, aki a lelkek mesébe illő előéletét bizonygatja, és mindazt, ami ebből következik: az irtóztató átalakulást!" – dörgedezett Jusztitián.

A nagy tisztogatás nem sikeredett tökéletesre, mert így is van utalás a lélekvándorlásra. Például mindegyik evangélistánál megtalálhatjuk azt a történetet Keresztelő Szent Jánossal kapcsolatban. „És elméne Jézus és az ő tanítványai Filippi falvaiba: és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? Ők, pedig felelének: Keresztelő Jánosnak, és némelyek Illyésnek, némelyek pedig egynek a proféták közül." (Márk) Máténál a következőket olvashatjuk: "Miért mondják hát az írástudók, hogy előbb Illyésnek kell eljönnie? …Illyés bizony eljő előbb, és mindent helyre állít. De mondom néktek, hogy Illyés már eljött, és nem ismerék meg őt. Mert a próféták mindannyian és a törvény Jánosig profétáltak vala. És ha be akarjátok venni, Illyés ő, aki eljövendő vala. Akinek van füle a hallásra, hallja." Ugye érdemes elgondolkodni azon, hogy akár az egyszerű emberek, akár az írástudók, miért foglalkoznának valakinek a visszatértével, ha nem volna előttük világos a lélekvándorlás tudománya. János evangéliumában olvashatunk arról az emberről, aki születésétől kezdve vak volt. "Mester, ki vétkezett, ez-é, vagy ennek szülei, hogy vakon született? Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai." Gondoljunk csak bele, hogyan juthatna bárkinek is az az eszébe kérdés gyanánt, hogy a születésétől fogva vak emberrel kapcsolatban az ő esetleges vétkéről érdeklődjék, ha nem világos számára egy előző életben elkövetett bűn lehetősége? Ez teljességgel értelmetlen lenne. Látható, hogy a tanítványok kérdésében benne rejlik a korábbi életek lehetősége. Maga Jézus sem vonja kétségbe a kérdés jogosságát, csak a válaszában egy harmadik aspektust mutat fel, mely nem volt benne a kérdésben.

A keresztényi élet valódi természetéhez szétválaszthatatlanul hozzátartozik az az érzés, hogy a kötelező tanítások és dogmák mellett az egyén a saját útját járja. Ezt igazolja az is, hogy Jézus baráti körét már akkor sem az írástudók alkották.

Mohamedán:

A Korán azt írja: "Halott voltál, és Ő életre keltett. Halálodat is Ő fogja okozni, majd ismét életre kelt, s végül Magához vesz téged." Az iszlámon belül különösen a szufik hisznek abban, hogy a halál nem veszteség, mert a halhatatlan lélek folyamatosan vándorol különböző testeken át. Rumi a híres szufi költő írja:
Meghaltam, mint ásvány és növény lettem
Meghaltam, mint növény és állattá váltam
Meghaltam, mint állat és ember vagyok.
Miért kellene félnem? Mikor váltam kevesebbé a haláltól?

Zsidóság:

A kabalisztikában sok ismeret található a múlt és jövőbeli életekről, melyek sok héber tudós szerint az írások mögött elrejtett bölcsességet jelentik. A kabalasztikus írások egyik alapkönyvében, a Zohárban ez áll: "A lelkeknek vissza kell térniük a legfelsőbb létbe, ahonnan származnak. De ennek végrehajtásához minden tökéletességet ki kell fejleszteniük, melynek csírája el van ültetve bennük, s ha ezt az állapotot egy élet leforgása alatt nem tudják elérni, akkor egy újat kell kezdeniük, majd megint egy újat és így tovább egészen addig, amíg el nem érik azt az állapotot, mely alkalmassá teszi őket az Istennel való újraegyesülésre." Az ókori zsidók hite szerint Mózes Ábelnek, Ádám fiának a reinkarnációja volt. Messiásuk, pedig maga Ádám, aki egyszer már eljött Dávidként.
http://govindaszvami.vrinda.hu/honlap/index.php?Itemid=46&id=33&option=com_content&task=view