Tíz hölgy, aki mesterien mozgatta a szálakat a háttérből.

Régen nem létezett egyenjogúság a nemek között, ám az, aki beleásta magát a történelembe, jól tudja, hogy bizony már a múltban is voltak olyan nők, akik talán nem kaptak tényleges hatalmat, mégis a háttérben mesterien mozgatták a szálakat, a férfiakat pedig csak bábunak használták.

A hölgyek közül nem egy már az ókori Rómában is képes volt arra, hogy politikai befolyást szerezzen, annak megtartása érdekében pedig nem féltek kegyetlen eszközökhöz nyúlni.

Pulkheria keletrómai császárné: Aelia Pulkheria csak 15 éves volt, amikor kijelentette, hogy ő a nála két évvel fiatalabb öccse régense. A következő 40 évben keményen megőrizte a hatalmát, aminek érdekében szüzességi fogadalmat tett, illetve komoly köztiszteletet vívott ki a vallásosságával.

Aelia sorsa akkor fordult rosszra, amikor 450-ben meghalt az öccse. Habár mindenki tudta, hogy a császárné irányítja a birodalmat, mégis a közvélemény hallani sem akart arról, hogy egy nő foglalja el a trónt. Aelia végül hozzáment Marcian szentárhoz, aki társuralkodó lett, miután a férfi kiállt a nyilvánosság elé, és kijelentette, hogy soha nem lesz szexuális kapcsolata a feleségével.

Julia Domna: A férfiak uralta évszázad után beköszöntött a Severus-dinasztia, ami magával hozta a női uralmat. Először Septimius Severeus császár felesége, Julia Domna került főszerepbe, miután a férje jobb létre szenderült.

A megüresedett trónt Severeus fiai, Caracalla és Geta örökölték meg, ettől kezdve pedig Domna komoly szerepet töltött be, sőt, amikor Caracalla került hatalomra, akkor hivatalosan is a nő irányította a római birodalmat.

A családi tragédiát azonban Domna se akadályozhatta meg, ugyanis egy vita hevében Caracalla megölte Getát, míg ővele Macrinus prefektus végzett.

Domna mind a két fiát elvesztett, ez pedig túl sok volt neki, ezért megölte magát.

Julia Soaemias: Caracalla megölése után Macrinus kaparintotta meg a hatalmat, ám elkövette azt a hibát, hogy lebecsülte a Severus lányok erejét. Julia Masea (Domna testvére) és lánya, Julia Soaemias elhatározta, hogy bosszút áll és visszaszerzik a családjukat megillető hatalmat.

A két nő először rávette arra a keleti légiókat, hogy támogassák Soaemias fiát, Elagabalust. Mivel Elagabulus nem volt vér szerinti rokona Septimus Severusnak, ezért valahogy sikerült elhitetni, hogy ő valójában Caracalla törvénytelen gyermeke, aki vérfertőző viszonyból született.

Macrinus megpróbálta leverni a lázadást, de ő maradt alul. A csak 14 éves Elagabulust hidegen hagyta a birodalom kormányzása, ezért a két nő vált Róma igazi uralkodójává.

Julia Maesa: Elagabalus inkább a romantikus kalandokkal foglalkozott, mint az uralkodással, ráadásul délceg szekérhajtókkal és atlétákkal keveredett botrányos viszonyba, ezért a birodalom egyre rossz hírűbbé vált, a nép pedig szembefordult vele, ám Elagabalus anyja még így sem akarta megfékezni a fia tombolását.

Végül a császár nagyanyja, Maesa unta meg az unoka duhajkodását.

A nő puccsot szervezett, aminek eredményeként elmozdította a helyéről Elagabalust, és az unokatestvérét, Alexandert ültette a helyére. Maesa ezt követően egy szemrebbenés nélkül rendelte el a lánya és az unokája kivégzését.

Julia Avita Mamaea: Julia Maesa halála után a másik lánya, Alexander anyja, Julia Mamaea vette át a női uralmat. A történészek egybehangzóan állítják, hogy a nő maximálisan a markában tartotta a fiát, és valójában ő irányította a római birodalmat, ebben pedig a szenátus is a segítségére volt.

Mamaea a csatákban is részt vett, erre pedig korábban nem volt példa. A háború azonban rosszul alakult, Mamaeát és Alexandert pedig meggyilkolták. Ez a Severus-dinasztia végét jelentette.

Messalina: Caligula császár megölése után egy függöny mögött találtak rá Caludiusra, akit jobb híján, trónra ültettek. Messalina teljesen a kezében tartotta a nem túl eszes férjét, akitől hamarosan átvette a hatalmat.

Aki ezek után volt olyan botor, hogy szembeszálljon az ambiciózus nővel, az nagyon gyorsan a börtönben találhatta magát, ahova koholt vádak alapján zárták be. Messalina a saját mostohaapját is kivégeztette.

Messalina akkor lőtt túl a célon, amikor időszámításunk után 48-ban megpróbált hozzámenni egy másik férfihoz. Az ellenségei sikeresen meggyőzték Claudiust arról, hogy a neje és annak a szeretője puccsot szervez ellene. A császár kivégeztette a feleségét és a másik férfit. Messalina már nem beszélhetett a férjével, ugyanis ezt, biztos, ami biztos alapon, megtiltották neki.

Ulpia Severina: Aurelian császár és tábornok felesége volt Ulpia Severina. Aurelian halálát a saját katonái okozták időszámításunk után 275-ben. A gyilkosság után szinte semmi sem maradt fenn a császár feleségéről, ám a szobrok és a pénzérmék arra utalnak, hogy Aurelian halála után, Tacitus színre lépéséig Severina volt az uralkodó. Ha ez igaz, akkor Severina volt az első nő, aki saját jogán uralkodott Róma felett.

Agrippina: Miután Messalina meghalt, Claudius a saját unokahúgát, Agrippinát vette feleségül. A nő, akinek nővérét Messalina parancsára halálra éheztették, túltett az elődjén, hiszen hivatalos dokumentumokat írhatott alá, valamint külföldi követekkel tárgyalt.

Agrippina egy ponton eldöntötte, hogy a korábbi házasságából született fiát, Nérót teszi császárrá. A nő sikeresen rávette Claudiust, hogy a saját fia, Britanncius helyett Nérót tegye meg az utódjának. Amikor Agrippina elérte a célját, akkor már nem volt szüksége a császára, ezért megmérgezte.

Poppaea Sabina: Agirppina komoly vetélytársra talált Sabina személyében, aki Néró szeretője volt, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy hozzá fog menni a férfihoz, ám ő inkább Claudius és Messana lányát, Octaviát akarta elvenni.

Agrippina minden eszközzel harcolt a frigyért, de a fia végül Sabina mellett döntött. Az anyuka ekkor kegyetlen módszerhez folyamodott, és hajótörésnek álcázva próbálta megöletni a szeretőt. Sabina túlélte a merényletet, és kiúszott a partra.

Néró számára itt telt be a pohár, és többé nem adott a látszatra, hanem nyíltan megölette az anyját. Állítólag Agrippina bátran várta a sorsát, a ráküldött gyilkosoknak pedig azt mondta, hogy a méhére mérjék az első csapást.

Galla Placidia: A Nyugati Birodalom hanyatlása idején élt Theodosius császár lánya, aki fiatalon bebizonyította a kérlelhetetlenségét, amikor engedélyezte annak a nőnek a kivégezését, aki felnevelte. Néhány évvel később a vizigótok feldúlták Rómát, és elrabolták Placidiát.

Az emberrablók váltságdíjat követeltek, de a lány bátyja, Honorius császár nem fizetett, ezért a következő hat évben a vizigótok mindenhova magukkal cipelték a fiatal lányt. Placidia 414-ben hozzáment a vizigótok ifjú királyához, Athauflhoz, aki egy éven belül gyilkosság áldozata lett.

Placidia végre visszatérhetett Rómába, ahol hozzáment Constantinus császárhoz, akinek a halála után némi belviszály alakult ki, de Placidia végül trónra ültette a fiát, aki helyett 14 évig uralkodott, mint régens

Forrás:http://hir.ma