Egyre többen hisznek benne, és egyre többeket foglalkoztat a reinkarnáció. És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a következő életbe vetett hit elfogadhatóbbá teszi a halált is.

Kutatások jelenleg is folynak, ám tényeket keveset tudunk a reinkarnációról. A leírással és a tanokkal főleg régi, vallási könyvek foglalkoznak – de bizonyítékok híján nem csupán a tudomány, hanem az emberek nagy része is elutasítja, mesének véli az élet utáni következő életet.

Főleg keleten veszik komolyan és hisznek abban, hogy a halál nem csupán mostani életünk vége, hanem egy új kezdete is egyben. De ez is hit, illetve elképzelések, a részletek ráadásul nem is egyformák.

Így azok, akik a reinkarnációval foglalkoznak példákat és személyes élményeket, elbeszéléseket tudnak alapul venni. Illetve vannak olyan elgondolkodtató példák, amelyek mentén szintén elindulhatnak a tudósok.

Ian Stevenson amerikai pszichiáter végzett összefogó kutatást, amely során olyan családokat látogatott meg, ahol a gyerekek – úgy tűnt –, emlékeznek az előző életükre. Ismeretlen rokonok nevére, ismeretlen helyekre és személyekre, eseményekre. Ezek az élmények, már csak a koruk miatt sem történhettek meg velük.

Stevensonnak néhány esetben sikerül is – az elbeszélések alapján – konkrét személyeket azonosítania. De ő még tovább ment: utánanézett annak, hogy van-e összefüggés a gyerekek által elbeszélt emberek halálának oka, és a velük született rendellenességek között. Hogy a munkáját megkönnyítse, készített egy részletes arról, hogy bizonyos típusú sérülések hogyan felelnek meg a halálos sebet ejtő eszköz nyomának a testen.

A pszichiáter egy másik vonalon is elindult. Vizsgálta azt is, hogy vannak-e emberek, akik olyan ismeretekkel rendelkeznek, amelyet – a mostani életükben – még nem sajátíthattak el. A bizonyításra regressziós hipnózist használt. Ha előfordulhat ugyanis, hogy az alany például valamilyen idegen nyelven beszél, vagy olyan eseményekről, helyszínekről mesél, ahol még sohasem járt.

Forrás:http://www.anna.hu