Védikus asztrológia

Története

   Az asztrológia tudománya olyan régi, mint a Védák maguk.

A védangák, az indiai szent írások 6 ága az örök tudást testesíti meg. Ezek: siksa (kiejtés), csandák (mértékek), nirukta (szótörténet), vjakarana (nyelvtan), kalpa (szertartási szabályok), dzsjotis (asztrológia).

   Az asztrológia – a Védák szeme – képes látni és láttatni a múltat, a jelent és a jövőt, így a legfontosabb védangának tekinthető. Tudományosan vizsgálja a nyelv és az égitestek összefüggését. A nagy bölcsek (maharisik) a Teremtőtől kapott fény-kódok alapján rakták le a védikus csillagászat és matematika alapjait, és a legrégebbi fennmaradt értekezésekre

( pl.Yavanajataka, Brihat-Samhita, Aryabhatiya, az elvesztett Arya-Siddhanta, Pancha-Siddhantika, Brhat Parasara Horasastra, Saravali) támaszkodva határozták meg az univerzum elemei között fennálló rezgéskapcsolatokat, a kozmikus jelenségek interakciójának időbeli alakulását (jugák rendszere), a hindu kozmológiát és kronológiát (hindu naptár), az univerzum kialakulását és felépítését, az égitestek helyzetét, a konstellációkat, a csillagrendszerek pontos pozícióját, és ezek hatását az ember finomanyagi testére, energiarendszerére (csakrákra, pránaközpontokra, nadikra, marmákra), valamint a csatornákban (sroták, nyirok- és vérerek, nadik) folyó prána és bindu (energiacseppek) minőségét, szervekre való hatását, a belső energiaáramlást lebonyolító energiavezetékek stelláris és interplanetáris kozmikus energiákkal való kapcsolatát.

   A risik a mikrokozmoszt (ember) és a makrokozmoszt (ég) is tökéletes univerzumként ábrázolták, és az emberi testrészeket, végtagokat – ahogy a bolygókat és csillagokat is – az istenek lakóhelyének tartották. Rájöttek arra, hogy a Mindenség valamennyi teremtett egységét (emberi test, bolygók, csillagok, galaxisok stb.) áthatja a Rezonancia Törvénye. Mindennek van rezgése, hangjele és formája, hangmintája. Saját alaprezgése van mikrokozmikus szinten az emberi testnek, az egyes szervrendszereknek, szerveknek, marmáknak, nadiknak, csakráknak, a szervek szöveteinek, a sejteknek, a DNS-nek, a géneknek, az aminosavaknak, egészen az atomi, szubatomi szintig mindennek; makrokozmikus szinten a Földnek, a bolygóknak, a csillagoknak, a csillagködöknek, a galaxisoknak, a kozmoszoknak és az univerzumnak.

Védikus asztrológia ágai

   Samhita: A tömegnek, a népnek szóló asztrológia magában foglalja az időjárás-előrejelzést, mezőgazdasági előrejelzést (vetési és aratási idő, földművelésre alkalmas időpontok), a természeti katasztrófák, árvizek, éhínségek, háborúk, földrengések, ciklonok várható időpontját, a piaci és politikai trendek, a kormányzati, nemzeti és nemzetközi változások prognózisát, és bármit, ami befolyásolja a tömegeket (ház építésével kapcsolatos ügyek, a házon belül a helyiségek elhelyezése, vasztu, stb.).

   Siddhanta vagy Tantra és Ganita: Ez vizsgálja matematikai szempontból az asztrológiát. Öt asztrológiai értekezés fontos ezek közül: Surya Siddhanta, Paulisha Siddhanta, Romaka Siddhanta, Vasishtha Siddhanta, Paitamaha Siddhanta.

  Hora: Ez foglalkozik az egyéni horoszkóp elkészítésével (Jataka), a személy születési grafikonjainak elemzésével. Indiában az újszülöttek neve alapján is elkészítik a dzsjotis- diagramokat, valamint elterjedt az élet szinte minden területén a kitüntetetten fontos eseményeket hordozó pillanat diagramjainak a megalkotása (házassági döntés, gyermek- vállalás, új üzleti vállalkozás, új otthonba költözés stb.).

A Muhurta tárgya az adott ünnepélyesen fontos pillanat legkedvezőbb bolygóhatásainak a kiválasztása.

Védikus asztrológia elemei

   Az indiai asztrológia állatövi beosztásában (12 állatövi jegy, 12 ház) a sumér-akkád csillagjóslást követi, míg az állatöv 36 dekánra való tagolása az egyiptomi, görög és babiloni asztrológiai rendszerrel mutat hasonlóságot.

   Az indiai és a nyugati asztrológia azonos eredetű, de a nyugattal ellentétben a védikus csillagtudomány hű maradt az állócsillagokon alapuló sziderikus állatövhöz.

   A védikus Fény Tudomány Kínával közös elemei a 27 (illetve 28) holdház, a holdcsomópontok (Rahu, Ketu) alkalmazása a dzsjotis-diagramokban.

   A védikus csillagtudomány eredeti módszerei a bolygók és csillagok pozícióinak, a pontos csillagászati ívfokok kiszámítására megalkotott Aryabhata matematikai rendszer, a bolygók fényszög-kapcsolatainak kidolgozása és hatása az egyes házakban és holdházakban, az állatöv számos alterületre osztása, a dasak (planetáris időszakok) rendszere, a 27 jóga (az állatöv 27 házra való felosztása a Nap és a Hold hosszúsági fokán alapszik, minden jóga 13⁰ 20’, az első a Kos 0⁰ -nál kezdődik), az Ayanamsa, a sziderikus állatöv, a 15 holdi nap (thithi) és a 11 karana (fényes két hét, „Sukla paksha”, és a sötét két hét, „Krisna paksha” elnevezése és analógiáinak kidolgozása), a panchang, az indiai efemerida táblázat, a 14 állati szimbólum (Yoni), a csillagászati mértékegységek széles skálája (paramaanu, vighati, ghadija, muhurta, nakshatra ahoratram, káshtha, kala, ayana, paramanu, anu, trasarenu, truti,vedha, nimesha, kshanas, laghu, danda, jáma,stb.), a 16 varga (asztrológiai diagram).

Késmárki László:Ájurvédikus asztrológia és marmapunktúra Ankh Kiadó 2012.