Könyvajánló: Elizabet Kübler – Ross: A halál mint ragyogó kezdet

Készítettünk Halloween-os tökmécsest, és egyéb tökös finomsággal is készülünk az ünnepekre. Az öröm és egyben a szomorúság és az elmúlás érzése is megjelenik mindenszentek ünnepén.

Lelkünk egy része boldog, mert ezen a napon megemlékezünk eltávozott szeretteinkről, akik nincsenek elfelejtve, szívünkben, elménkben tovább élnek. Ugyanakkor szomorúság is, hogy fizika mivoltukban nem lehetnek velünk.

Nem könnyű feldolgozni az elmúlást, az elválást, még akkor sem, ha tudatában vagyunk annak, hogy valójában halál nem létezik.

Amikor olyan ember távozik el tőlünk, aki életünknek egy nagyon fontos része volt, olyan érzés keríthet minket hatalmába, mintha önmagunk egy részét is elvesztettük volna.

Az egészség a lelki harmóniával kezdődik és a táplálkozással folytatódik és a mozgással. A nem elengedés fájdalma, nem csak lelkünkre telepszik meg, de behúzódik a csontokba, sejtekbe, izmokba, idegekbe.

Azt mondjuk örökké akarunk élni, de nem beszélünk az elmúlásról, a halálról.

Egészségesek szeretnénk lenni, de nem értjük meg az életet, mert elutasítjuk annak befejezését.

Hogy érthetnénk meg az életet, ha nem akarjuk megérteni a halált? Ha még mindig elbújunk előle, ha még mindig félünk tőle, és hagyjuk, hogy a sors lökdössön előre minket. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy könnyű téma. De a gyógyulásunk érdekében, a lelkünkben lévő kis ajtót meg kellene nyitnunk és többé nem tabuként kezelni.

Értsük meg miért fontos vigyáznunk a porhüvelyünkre, még ha azt le is vesszük távozásunkkor.

• De vajon mi történik a halál bekövetkeztekor, és után?
• Valóban találkozunk szeretteinkkel?
• Ha tudnánk, hogy a halál csak egy másfajta állapot és eltávozott szeretteink egészségesek és jól vannak, vajon megkönnyebbülnénk?
• Ha megértenénk e még zárt ajtók mögötti titkos tudást, változtatna az egészségi állapotunkon? Úgy gondolom, igen!

Dr.Elisabeth Kübler – Ross feltárja előttünk ezt a titkos ajtót. Sok halálos beteg mellett kitartott és beszámolóikat összegyűjtötte. Elmondása szerint egy távozni készülő lélek még csodálatos dolgokat adhat át nekünk, akinek a legfontosabb, hogy szerettei mellett legyen az utolsó földi óráiban.

A halál egy kezdet, épp úgy, mint a születés. Meg kell értenünk és még ha fáj is, és szomorúak vagyunk, egy részünknek tudnia kell örülni is, hiszen a lélek szabad. Lerakta nehéz, földi, fizikai porhüvelyét.

A könyv borítója kitűnően ábrázolja az átmenetet egyik állapotból a másikba.

És vajon ebből az állapotból van visszatérés? A könyv kitér erre is.

Dr. Elisabeth munkássága számomra fantasztikus. Annyi embernek nyújtott segítő kezet, megértést és szeretetet.

Csodálatos, hogy olyan témát tár elénk, amiről félünk beszélni és azt úgy adja át, olyan szeretettel, hogy valóban ünnepként élhetjük meg a mindenszentek napját.

Részletek a könyvből:

„Ha nem használjuk a fejünkkel együtt a szívünket is, egyetlen lelken sem leszünk képesek segíteni. Ezt én ezek között az úgynevezett reménytelen lelki betegek között tanultam meg.”

„Ha az ember rászánja az időt, hogy az ágyuknál üljön, megtanítanak minket a meghalás fokozataira. Láthatjuk, hogyan mennek végi a düh, a kétségbeesés és miért pont én?” stádiumain, hogyan veszekednek Istennel, sőt egy időre hogyan tagadják meg Őt.”

„Bárcsak megértenénk egyszer, hogy semmi sem negatív, ami az emberrel történik, hangsúlyozom, az égvilágon semmi! A sorscsapások, a szenvedések, még a legnagyobb veszteségek is, amiket átél az ember, és bármi, amire aztán azt mondjuk: „Ha előre tudtam volna, nem hittem volna el, hogy ezt kibírom” – szóval ez mind – mind ajándék.”

„A gyerekek attól félnek a legjobban, hogy magukra maradnak a haldoklás pillanataiban, és senkit sem tudhatnak maguk körül. Csakhogy abban a pillanatban, amikor az átalakulás megtörténik, senki sincs egyedül. ”

„Aztán megláttam valamit, ami olyan volt, mint egy lótuszbimbó, amelyből egy hihetetlen színpompás virág bontakozik ki. A lótuszvirág mögött pedig egyszerre felragyogott a fény, amelyről oly sokat beszéltek a betegeim. Amikor kinyílott, sebesen vibráló lótuszvirágon át e fényhez, ehhez a hihetetlen, feltétlen szeretethez közelítettem, az egyre jobban vonzott, míg lassanként teljesen eggyé olvadtam vele.”

A könyv misztikus még is reális, tényként tár fel előttünk eddig ismeretlen ajtókat. A doktornő saját tapasztalatát is elmeséli.

Bár rövid, csupán 73 oldal, de nem lehet letenni, és felejthetetlen olvasmány lehet mindenki számára.

Hasonló jellegű könyvről már írtam tavaly ITT.

Ünnepeljük meg az őszt, emlékezzünk szeretteinkre, és ünnepeljük meg önmagunkat, és most is élő szeretteinket, örüljünk hogy együtt lehetünk ezen a Földi síkon.

Az elkövetkező napokban most lecsendesedünk, gyertyát gyújtunk, és mély szeretettel emlékezünk, ünnepelünk.

Jövő hét szerdán találkozunk újra, illetve holnap személyesen a Natura Napon, Veszprémben.

Holnap még érdemes lesz feljönni a blogra, az ünnepek előtt, mert lesz egy nagy meglepetésem!!! Csak annyit árulok el, hogy Halloweennal kapcsolatos!

Ha tetszik, oszd meg másokkal is Facebookon!

Oszd meg a Facebookon