"Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe." Az élővilágon belül az ember rendelkezik a legnagyobb szabadsággal, szabad akarata mellett azonban felelősséggel is tartozik elkövetett tetteiért...

A védikus írások a lélekvándorlásról

A reinkarnáció gondolatrendszere az ősi védikus írásokban olvasható a legrészletesebben kifejtve. Bár ez a témára vonatkozó legősibb leírás a világon, a tanítások rendkívül részletesek, és szerencsére nem estek áldozatul a történelem viharainak sem. Az alábbiakban kiragadunk néhány – a témával kapcsolatos – idézetet a Bhagavad-gitából, s megkíséreljük ezek fényében bemutatni a reinkarnáció elméleti alapjait.

Meglepő, de ugyanakkor elgondolkodtató állítás, hogy a lélek már egy életen belül is vándorol; a körülötte lévő test ugyanis állandóan változik:

„Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.” (Bhagavad-gítá 2.13)

Az élet folyamán, hatféle változáson megy keresztül a test: megszületik, növekszik, egy ideig fennmarad, utódokat hoz létre, majd fokozatosan elsorvad, s végül elpusztul. A lelket azonban nem érik ilyen változások. Míg a saját testünk eddigi életünk során teljesen megváltozott, addig mi magunk ugyanazok a személyek maradtunk. Hétévenként a testünk sejtjei kicserélődnek, az öntudatunk mégis megmarad – tisztában vagyunk vele, hogy ugyanazok a személyek vagyunk, akik hét évvel ezelőtt is voltunk. Ha azonban a testünk teljesen megváltozott, akkor hogyan maradhattunk mi ugyanazok a valakik?

A védikus irodalom válasza az, hogy ez azért van így, mert nem vagyunk azonosak a testünkkel. A test csak egy öltözet, egy ruha a valódi önvaló, a lélek körül: „Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.” (Bhagavad-gítá 2.22)

Tehát a test állandóan változik az életünk során, és a halál azt jelenti, hogy a lélek ismét „burkolatot” cserél – de ezúttal öreg testét egy újra, egy éppen megfoganó testre cseréli. Ezt nevezik lélekvándorlásnak. Miután elhagyott egy elaggott emberi testet, a lélek nem feltétlenül emberi testet kap: bármilyen élőlény (növény és állat) alakját magára öltheti. Arról pedig, hogy mitől függ az, hogy milyen alakban születik újjá az illető, például a következő vers beszél: „Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.” (Bhagavad-gítá 8.6)

Vagyis amire a halála pillanatában gondol az ember, az határozza meg a további sorsát. A gondolataink azonban csak olyan dolgok körül forognak majd a halál idején, amilyenekre életünk során is gondoltunk. Életünk folyamán vágyaink és tetteink egy bizonyos tudatállapotot alakítanak ki bennünk, s e tudat tisztaságának illetve szennyezettségének függvényében fogunk egy újabb testet kapni. Egy kegyetlen, vérengző ember például könnyűszerrel egy tigris testében találhatja magát, ahol kiélheti agresszív hajlamait.A lélek már sok-sok alacsonyabb szintű testen vándorolt keresztül, mielőtt emberi testbe került volna. A fajokon keresztül, felfelé történő vándorlás az anyagi világba beépített, mechanikusan működő folyamat. Ennek értelmében a lélek egykor egy nagyon alacsony szintű testben élt (mint amilyen például egy amőba teste), majd miután eltöltött egy életet ezen a módon, felemelkedett egy magasabb lépcsőfokra (mondjuk egy előkelő papucsállatka lett belőle). Ezután fokozatosan, lépésről lépésre feljebb került a „ranglétrán”, amelynek nyolcmillió lépcsőfoka után az emberi test következik. A védikus irodalom pontosan, számszerűen meghatározza a különböző testtípusok számát:

– 900 000 féle vízi élőlény és egysejtű létezik;
– 2 000 000 fajta növény ( „mozdulatlan élőlény”);
– 1 100 000 fajta rovar és csúszómászó;
– 1 000 000 madárfaj;
– 3 000 000 kétéltű-, hüllő és emlősfaj, valamint
– 400 000 féle emberi test van. A parányi lelki élőlény egyenként lépdel felfelé e lépcsőkön, majd miután elérte az emberi testet, tudata kinyílik. Ezen a szinten a lélek egy magasabb szintű tudatosságot él meg, mint korábbi életeiben, hiszen az emberi test és elme képességei lehetővé teszik az elvont, fogalmi gondolkodást, valamint az öntudatot.Az élővilágon belül az ember rendelkezik a legnagyobb szabadsággal, szabad akarata mellett azonban felelősséggel is tartozik elkövetett tetteiért. A karma törvénye szerint az ember minden egyes cselekedete visszahatást von maga után, amely ellentétes irányú, de azonos mértékű az általunk elkövetett cselekedetekkel. Ha valakivel jót teszünk, akkor ebben vagy a következő életünkben valaki hasonló jót fog tenni velünk. Ha pedig ártunk valakinek (beleértve az ember alatti fajokat is), akkor a jövőben ugyanilyen szenvedések fognak velünk megesni.
Az ember – illetve az éppen emberi testben élő lélek – ugyanakkor arra is lehetőséget kap, hogy igazi tudásra tegyen szert. Először is kérdéseket kell megfogalmaznia létezésének eredetét és célját illetően, majd energiáit arra kell fordítania, hogy választ találjon ezekre. Az emberi lénynek lehetősége van arra, hogy a magasabb forrásból származó védikus ismeretek segítségével választ találjon a lét legfontosabb kérdéseire, s életének rendeltetését megértve kiszabaduljon a születés és halál körforgásából.

Ó, Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő irányítja az élőlények vándorútját, akik az anyagi energia szekerén ülnek. (Bhagavad-gítá, 18.61)

„Ebben a versben a yantra, vagyis a »gépezet« szó azt jelenti, hogy egy bizonyos életfajban, egy bizonyos testben utazunk, amely egy gépezethez, az anyagi természet által létrehozott gépezethez hasonlítható. Néha magasabb fajokba kerülünk, máskor alacsonyabbakba. De ha valaki a lelki tanítómester és Krisna kegyéből megkapja az odaadó szolgálat magját, és ápolgatja azt, akkor megszabadul az ismétlődő születés és halál körforgásából. Az élete akkor sikeressé válik. Máskülönben fel-le, fel-le kell vándorolnia a különböző létformákban – hol fűszállá válik, hol oroszlánná , hol valami mássá.”

(A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda, beszélgetés, 1973. május 13.)

http://www.harmonet.hu/ezoteria/3767-a-lelek-vandorol-2..html?page=3