A keleti kultúrák hite szerint csak a test pusztul el, míg a lélek örök.

A halál nem jelenti az élet végét, mert a lélekvándorlás szerint a test csak egy porhüvely, amiben a lélek addig lakik, amíg a test el nem pusztul. Amikor ez megtörténik, akkor a lélek egy másik testbe költözik, hogy folytassa a fejlődését.

Közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy újjászülethetünk-e, de az tény, hogy erre utaló közvetett bizonyítékokat találhatunk. Az egyik ilyen az, hogy gyerekek 8 éves korukig képesek olyan tájakról, helyekről, helyzetekről beszélni, amelyeken sosem jártak, sőt, az is előfordulhat, hogy idegen dalt énekelnek, vagy idegen nyelven szólalnak meg.

A megmagyarázhatatlan fóbiáink, félelmeink is a korábbi életünk maradványai lehetnek. A gyerekek mellett, olykor a felnőttek is visszaemlékeznek valami olyasmire, ami ebben az életükben nem történt meg. Ennek oka az, hogy az emberi agy nem csak a száraz múltbéli eseményeket hívhatja elő, hanem a korábbi életeket is.

Amikor úgy érezzük, hogy már voltunk egy az adott szituációban, láttuk az ismeretlen épületet, személyt, tájat, akkor ez azért lehetséges, mert korábbi életünkben már megtörténtek ezek.

A jóslás is bizonyíthatja, hogy létezik a lélekvándorlás. A jövendölések, próféciák nemcsak az előző életre, hanem a következőre is vonatkozhat. A klinikai halál állapotából visszatérő, szavahihető emberek is beszámoltak olyan emlékekről, amelyek a korábbi életükre utalt.

A regressziós hipnózis is kiváló közvetett bizonyíték, mert itt az alanyok mély, álomszerű állapotban számolnak be a korábbi életükben átélt eseményekről, cselekményekről úgy, mintha most történne velük.

A fizikai tünetek, például, a születés óta meglévő anyajegy, sebhely, bőrelszíneződés is jelentheti azt, hogy egy korábbi életünkben milyen szenvedést, halált éltünk át.

Forrás:http://life.ma