Szerzőnk dr. Parádi József pszichoterapeuta segítségével felidézte előző életének emlékképeit, hogy a múlt segítségével kapjon választ a jelen kérdéseire.

A megbeszélt időpont előtt szándékosan nem olvastam utána a témának, hogy semmi ne befolyásoljon a hipnózis során. Azt sem tudtam, egyáltalán emlékezni fogok-e az átéltekre, nem csoda hát, hogy meglepődtem, amikor dr. Parádi József pszichoterapeuta (információ: www.paradijozsef.5mp.eu) felvilágosított, hogy a reinkarnációs utazás során egyfajta kettős tudatállapotba kerülök, azaz tökéletesen érzékelem majd a külvilágot is, és bármikor megszakíthatom a műveletet, ha nem érzem magam biztonságban.

Mielőtt belevágtunk volna, részletesen beszámoltam neki a mostani életemről, elmondtam, milyen élmények alakították a személyiségemet, majd megfogalmaztam egy olyan problémát, ami uralja a mindennapjaimat, és amire szeretném megtalálni a megoldást egy korábbi életemben. Az igazi utazás csak ezután kezdődhetett.

Elfeledett emlékek

Egy pár perces relaxációs gyakorlat után a lakásom bejáratánál találtam magam, ahonnan egy lépcső vezetett lefelé, egészen egy szűk folyosóig. Itt haladtam tovább addig, amíg ki nem nyílt egy ajtó. A pszichoterapeuta folyamatosan kérdezgetett, mit látok, én pedig válaszoltam neki.

Nyolcéves kisfiúként két férfi elől menekültem. Tisztán láttam egyikőjük arcát, és éreztem a félelmet. A következő megálló a szüleim halála volt, még mindig kisgyermekként: az egészből annyit érzékeltem, hogy egy lovas kocsin utaztunk, ami az hirtelen felborult, majd fájdalom hasított a fejembe. Később képek villantak fel a különböző életszakaszaimból: csecsemő vagyok, és édesapám bántja anyámat; fiatal férfi vagyok, aki a lőrinci cementgyárban dolgozik (korábban nem is hallottam erről a helyről); feleségem van, és egy kisfiam.

Átélni a halált

Végül megérkeztem a saját halálomhoz. Éjszaka van, zuhog az eső, a tűzparancsra várok egy lövészárokban. Hallom a mellettem elsüvítő puskagolyókat, és egyszer csak fájdalom nyilall a jobb lábamba, majd a nyakamba. A következő pillanatban már teljesen súlytalan vagyok, nincs testem. Sötét van, mégis érzem, hogy sokan vannak körülöttem. Minden békés, azt érzem, szívesen maradnék itt.

Ez volt a köztes lét, ahol megvizsgáltam, mit kellett megtanulnom az előző életemből, majd megneveztem, hogy a mostani életemben milyen kapcsolatban állok a korábbi szereplőkkel. A témában jártasak szerint ekkor sokan találkoznak az égi segítőjükkel. Én ezt sajnos nem tapasztaltam meg.

Az utazásom itt véget ért. Képtelen voltam összefüggő történetet elmesélni, de mint utólag kiderült, ez nem jelentett gondot: az újságok elsősorban azokat a történeteket emelik ki, amelyek nagyon beszédesek, emiatt mindenki nagy elvárásokkal érkezik a szakemberhez, holott a kapott szavak, érzések is sok mindenre választ adnak. A módszer olyan elakadásokat képes megszüntetni, amelyek félelmet, szorongást, betegségtünetet keltenek. Hosszabb távon mindez akkor lesz érdekes, ha tényleg érzem a változást. Innentől kezdve nem hívom be a problémát okozó helyzeteket, mert nincs ott a góc, ami bevonzaná őket.

http://www.pink.hu/ezotema/utazas-az-elozo-eletekbe-2084982/