Divatossá vált manapság a reinkarnációról szóló tanokról olvasni, beszélgetni. Milyen folyamat ez valójában? Mely vallási irányzatokból került át a nyugati köztudatba? Cikkünkben ezt az érdekes témát boncolgatjuk.

Testetöltések, ismétlődések

Az inkarnáció - szó szerinti jelentése hús-vér testet öltés vagy megtestesülés - okán főként az emberi születésre, vagyis az individuális lelkek testet öltésére gondolunk. A misztikus bölcselet szerint a lélek többször is testet ölt, így testi életei során halad a lelki evolúcióban a teljes megtisztulás felé. Az ember tehát ki van téve a megszületés, az élet, a meghalás, majd az újraszületés kényszerének. Ez a re-inkarnáció, vagyis az ismétlődő megtestesülés.

Az egyszerű ember megtestesülését korábbi tettei, a karma kényszere befolyásolja. Speciális eset a prófétai testet öltés, amit szabad választás, a mások iránti könyörület és együttérzés motivál. Ez esetben valamely isteni erővel felkent félisteni vagy emberi lény születik meg. Az inkarnációval kapcsolatos kifejezések közé tartozik a lélekvándorlás.

Néhány tradíció úgy tartja, hogy az emberként testet öltött lélek már csak emberi formában születhet újjá, így tökéletesedik. A metempszichózis - jelentése: lélek-átminősülés - azonban hozzáteszi, hogy alacsonyabb létformákba is vezethet az újjászületés útja. Mindez nem tévesztendő össze a metamorfózissal, ami egy életen belül zajló alakváltozást, átalakulást jelöl!

Létközben létezve

Az inkarnációval kapcsolatos még a pre-egzisztencia fogalma, ami a lelkeknek a testi születést megelőző létét jelenti ki. A klasszikus kifejezés mégis a reinkarnáció, annak hite, hogy az ember legbelső lényege - tehát nem a változó személyiség, hanem a spirituális identitása - túléli a test halálát, és később más testi formát öltve születik újra. A reinkarnáció tana a hinduizmus, a buddhizmus, az animizmus, a platonikus filozófia és sok misztikus világfelfogás szerves része.

Az idevágó terminus technicus a hindu és buddhista szamszára, amely az ismétlődő születések és halálok körfolyamatát jelenti. Szimbóluma egy kerék (a karmakerék), amelynek abroncsán helyezkednek el az egyes létállapotok. A hagyomány 8,4 millió (!) ilyen létállapotot ismer, amelyek között az embert élete során érő tudatlanság, szenvedély és jóság befolyása határozza meg az újraszületés irányát. A tudatlanság értékvesztő tendenciája alacsonyabb szintekre kényszerít, a jóság magasabb létformákba emel, az emberre leginkább jellemző szenvedély pedig azonos nívón tart, vagyis újra emberi létet eredményez. Amikor az újra testet öltő lélek végképp megtisztul, és eljut az üdvállapotba, megszűnik számára az újraszületés kényszere.

Istenek születnek

Ha Isten száll alá a földre, azért jelenik meg, hogy megvédelmezze a jókat, a híveit, a szent embereket és minden lényt a gonosztól, és megoltalmazza a szent tanokat, vagy új tanításokat hirdessen. A vélemények eltérnek arról, vajon megőrzi-e túlvilági természetét, vagy halandó testi formában száll-e alá: inkább Isten-ember vagy ember-Isten. Krisztus is tekinthető ilyen megtestesülésnek, isteni inkarnációnak. Egyiptomban a fáraók Rá napisten inkarnációi voltak, Nepálban pedig a dalai láma reinkarnálódik.

Az indiai hagyomány Visnu megjelenéseit nem hús-vér halandóknak tekinti, hanem olyan alászálló személyeknek - vagyis avatárnak, aki „alászáll” -, akik mindig megőrzik anyagtól nem befolyásolt, isteni helyzetüket. Siva megsokszorozódó aspektusaiban inkarnálódik.

Az inkarnáció tehát újjászületést jelent, míg a reinkarnáció ezeknek a sorozatát.

http://freespirit.hu/hu/magazin/ezoteria/inkarnacio_vagy_ujjaszuletes