Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején nagy vihart kavartak azok a magnószalagok, melyek egyesek szerint megcáfolhatatlanul igazolják a halál utáni életet. A túlvilági üzeneteket tartalmazó magnószalagok kutatása Friedrich Jürgenson és Konstantin Raudive nevével forrt össze a köztudatban.

Madárdal és trombita

Jürgenson 1903-ban született Odesszában. 1943-ban Stockholmban telepedett le. A sokoldalú Jürgenson 1959. június 22-én madarak énekét vette fel hordozható magnójával egy Stockholm melletti erdőben. Nem akart hinni a fülének, amikor meghallgatta a felvételt. A szalag elején trombita harsant, aztán fúvószenekar játszott, végül pedig egy ismeretlen hang norvégül beszélt az énekesmadarakról. Jürgenson először azt hitte, hogy elromlott a magnója, majd, hogy valaki talán rádiózott a közelben és a magnó valami műsort vett fel. De egy műszerész kétséget kizáróan megállapította, hogy a magnó jó. Jürgenson átböngészte a svéd rádió és a szomszédos országok rádióállomásainak a műsorait, ezek az adók nem sugároztak fúvószenét és az énekesmadarak életét ismertető előadást sem abban az időben. Egy hónap múlva Jürgenson rádióműsort készített Anasztaszija hercegnőről. Mikor lejátszotta a felvételt, döbbenten észlelte, hogy a szalagon valaki németül beszélt Oroszországról, keresztnevén szólította őt, majd a következő üzenetet adta át neki: „Figyelnek téged! Minden este keresd az igazságot!" Jürgenson megszívlelte a tanácsot, de fáradozását hónapokig nem kísérte siker. A szalagokon csak sustorgás hallatszott.

A halott anya hangja

1959 őszén fel akart hagyni a rejtélyes hangok vadászásával, mert hallucinációk kínozták. Ismerőseinek megvallotta, hogy sokszor az esőcseppek kopogása vagy egy papír zizegése közben egy ismeretlen hang arra kéri, hogy ne szakítsa meg velük a kapcsolatot. Bizonyos idő múlva ismét bekapcsolta a magnóját, de csak összefüggéstelen üzeneteket kapott. Amint egyszer ki akarta kapcsolni a magnóját, a fülkagylóban megszólalt egy hang: „Kérlek, várjál még, hallgass meg minket is!" Jürgenson felismerte négy éve halott édesanyja hangját. „Meggyőződtem arról, hogy a túlvilág olyan valóságos, mint a földi élet. Hidat verhetünk a mi világunk és a szellemvilág között. Engem választottak ki, hogy megkezdjem ennek a hídnak a felépítését" - jelentette ki a sikeres felvétel után.

Több kutató nem osztja Jürgenson véleményét. Szerintük a titokzatos hangok forrása, előidézője a felvételnél jelenlévők tudatalattija. A kutatók eddig még nem tudták megmagyarázni, hogy a tudatalatti miként hat a magnóra. Jürgenson további kísérleteiben részt vett Bjürkhem svéd parapszichológus és Anne Weisse, a svéd rádió munkatársa is. 1963-ban felvételeiket elküldték a freiburgi egyetemhez tartozó Pszichológiai és Pszichohigienes Határterületek Intézetnek. A luxemburgi rádió szombat esténként közvetítette a legérdekesebb felvételeket.

Konstantin Raudive, a túlvilági hangok másik ismert szakértője, 1909-ben Lettországban született. 22 éves korában vándorbotot vett a kezébe, Párizsban, Spanyolországban és Londonban tanult, majd 1944-ben Uppsalában telepedett le. A regényíró, műfordító és filozófus Raudive, akárcsak Jürgenson, véletlenül fedezte fel a titokzatos hangokat. 1964 végén éppen akkor kellett elmennie valahová, amikor egy magnófelvételt készített. Távozása előtt a magnót elfelejtette kikapcsolni. Amikor meghallgatta a felvételt, azt hitte, álmodik. A szalag elején felismerte halott édesanyja hangját. „- Koszti! Koszti! - kiáltotta az anya, aki életében így becézte a fiát. Raudive együttműködött Franz Seidl feltalálóval, a Bécsi Műszaki Főiskola mérnökével és Leo Schmidt svájci plébánossal. Seidl megszerkesztette és Raudivenak ajándékozta a psychophon nevű készüléket. Ez az érzékeny készülék megkönnyítette a titokzatos hangokkal való kapcsolatteremtést.

Túlvilági tabuk

Schmidt atya két hétig türelmesen várta az első üzenetet. A rejtélyes hangok megjutalmazták kitartását. A plébános 1976-ban bekövetkezett haláláig 12 500 német, latin, francia és angol nyelvű üzenetet rögzített magnószalagra. A több nyelvet ismerő Jürgenson és Raudive szintén felvett olyan üzeneteket, amelyekben különböző nyelvek szavai keverednek. A hangok gyakran beszélnek az imádkozás, a belső egyensúly fontosságáról. Egyesek boldogan mondják, hogy az örök fény birodalmában élnek, mások arról beszélnek, hogy a túlvilágon sem találták meg lelki nyugalmukat. Úgy tűnik, hogy a másvilágon is vannak tabutémák. - Erre a kérdésre nem válaszolhatunk - mondták a hangok időnként mentegetőzve a kíváncsi plébánosnak.

A titokzatos hangok jóslással is foglalkoznak. 1974. június 18-án egy angol híradástechnikai specialista a következő jóslatot vette fel: „Raudive, you man of oak tree, in grave with you!" (Raudive, tölgyember, sírba veled!). Három hónap múlva Raudive 63 éves korában váratlanul elhunyt. Raudive halála után kapcsolatba lépett néhány kutatóval a luxemburgi rádió különleges készülékekkel ellátott stúdiójában. Franciául fordult hozzájuk a következő üzenettel: „Egy nem anyagi valami, amit léleknek, szellemnek nevezhetek, soha nem semmisül meg... Az emberek életét beárnyékolja a halálfélelem. Nem a halál, hanem a betegség, a halál előtti szenvedés félelmetes. Drága barátaim! A halál véget vet földi kálváriátoknak, megnyitja az örökkévalóság, a szabadság felé vezető utat..."

A hangok szeretik a szabad frekvenciát

A titokzatos hangokkal nemcsak különleges képességű emberek teremthetnek kapcsolatot. Elegendő egy hagyományos mangó, egy érzékeny mikrofon, egy rádió és némi türelem ahhoz, hogy szalagunkon előbb-utóbb megszólaljon egy rejtélyes hang. Jürgenson három felvételi módszert ajánl azoknak, akik ilyen hangokkal szeretnék gazdagítani szalagtárukat.

Egy ismerős közölte, hogy a túlvilági hangok többheti próbálkozás után sem tüntették ki bizalmukkal. A kísérleteket mégsem tartotta hiábavalónak, mert tanulni kezdte a francia és a német nyelvet, hogy megérthesse az esetleges francia és német nyelvű üzeneteket

Barsi Timi

http://noiportal.hu/main/npnews-11461.html