Minden egyes leszületés alkalmával tovább fejlődik, és megpróbálja ledolgozni a karmáját, melyet az előző megtestesülései során halmozott fel.

A reinkarnáció olyan hit, mely a világ nagy vallásaiban is megjelenik: a hinduizmus, a buddhizmus, a dzsainizmus, a szikh vallás és a kabbala tanításai egyaránt magukba foglalják. Sőt, valaha a keresztény iratok is tartalmaztak a reinkarnációra és a karmára vonatkozó utalásokat, míg az 553-as, második konstantinápolyi zsinaton minden erre vonatkozó nyomot ki nem töröltek a Bibliából. Az 1945-ben felfedezett - és valószínűleg Krisztus halála után száz évvel keletkezett -, úgynevezett gnosztikus evangéliumok azonban egyértelműen szólnak a reinkarnáció és a karma szerepéről.

Akad néhány meglehetősen ismert eset, mely a reinkarnáció létezését igazolja. A leghíresebb minden bizonnyal a dalai lámák leszármazási ágával kapcsolatos: minden dalai láma a megelőző reinkarnációja. Például, amikor a 14. dalai lámát megtalálták, kisgyermek volt, és egy kis faluban élt Lhamo Thondup néven.

Amikor a szerzetesek megérkeztek a családjához, azonnal felismerte az álruhát viselő Kecang Rinpócsét, és lhászai dialektusban szólította meg, melyet az előző életében beszélhetett. Továbbá a láma álruhás szolgáját, Amdo Kasangot is beazonosította.

Ezt követően megnevezett néhány tárgyat, mely a néhai 13. dalai lámáé, Tubten Gjacóé volt, valamint testén több olyan jegyet viselt, melyet a mindenkori dalai lámáknak tulajdonítanak. Végül pedig helyesen írta le annak a doboznak a külsejét, melyben az előző láma a műfogsorát tartotta. Ezen a ponton már nem volt kétséges, hogy a kisfiú a 13. dalai láma reinkarnációja.

Egyes kultúrák sokkal befogadóbbak az újjászületés elméletét illetően, mint mások. Indiában több dokumentált eset ismert, melynek során gyermekek azt állították, hogy nem a valódi családjukkal élnek, hanem távol attól, idegenekkel. Valószínűleg arról van szó, hogy ezek a gyerekek a haláluk után nagyon hamar újjászülettek, ezért emlékeznek az előző életükre, és ezért ismerik fel a régi családjukat, ha találkoznak annak tagjaival.

Olyan részleteket és tényeket ismernek, melyekről az előző családjukon kívül másnak nem lehet tudomása. Néha hátborzongatóan jól beszélik annak az országrésznek a dialektusát, ahonnan a családjuk származik, sőt, még olyan helyen is pontosan odatalálnak a családjuk házához, ahol jelenlegi életükben sosem jártak.

A felnőttek általában már nem emlékeznek ezekre a dolgokra, mivel kiválóan beilleszkednek új környezetükbe. Akadnak azonban olyanok is, akik tartják a kapcsolatot korábbi családjukkal, nem kis féltékenységet ébresztve ezzel jelenlegi rokonaik körében.
Sok reinkarnációs esetet jegyzett fel lan Stevenson professzor, az ilyen jellegű kutatások úttörője. Amennyiben ezek az esetek bizonyíthatók, le kell vonni a következtetést, miszerint te is élhettél már ezelőtt. De miért nem emlékszel akkor az előző életedre?

Könnyen lehet, hogy mégiscsak emlékszel valamire, de kifinomult, szinte észrevétlen módon. Az a kislány, aki felvesz egy hegedűt, és ösztönösen tudja, hogyan kell játszani rajta, nem lehet, hogy hegedűművész volt előző életében? Vagy a turista, aki életében először jut el egy idegen városba, mégis jól kiismeri magát útikönyv nélkül, nem előző életének emlékeit hívja elő?

Ehhez hasonló történések nyilván a te életedben is előfordultak már. A legfőbb ok, amiért nem emlékszel a megelőző inkarnációidra, az az, hogy ez rendkívüli törést okozna jelenlegi életedben. Valójában a jelenlegi életedet a maga teljességében szeretnéd megélni, ahelyett, hogy az előző életeiden nosztalgiáznál.

http://www.femina.hu/ezo/reinkarnacio